Mikroműanyagok: Az Európai Parlament tudományos tanácsadást kér az EFSA-tól

AzEFSA szakértői áttekintik a mikroműanyagokkal kapcsolatos legújabb bizonyítékokat, többek között azt, hogy a mikroműanyagok hogyan kerülnek az emberi szervezetbe és hogyan hatnak rá; hogyan kerülnek az élelmiszerekbe; valamint a kapcsolódó kockázatok értékelésének módszereit. A szakirodalom új adatai alapján frissített becsléseket is készítenek az étrendi expozícióról.

AzEFSA tudományos szakvéleménye, amelyet várhatóan 2027 végéig tesznek közzé, hozzájárul az ismeretek bővítéséhez egy olyan területen, amelyet tudományos bizonytalanság jellemez.

Az Európai Parlament számára a legfrissebb ismeretekkel szolgál majd a témában, és támogatja a kockázatkezelőket a jövőbeli döntéseikben, hogy miként lehet a legjobban megvédeni a fogyasztókat az élelmiszereken keresztül történő mikroműanyag-expozíciótól.

Növekvő érdeklődés a mikroműanyagok iránt

A EFSA speciális Eurobarométere az élelmiszer-biztonságról (2025) szerint, az uniós polgárok tudatossága az élelmiszerekben található mikroműanyagokról 63%-ra emelkedett, ami nyolc százalékpontos növekedést jelent 2022-hez képest.

A fogyasztók megítélését tekintve a válaszadók 33%-a a mikroműanyagokat nevezi meg az egyik fő élelmiszerbiztonsági aggodalmának, így ez a kérdés több tagállamban is gyakran említett probléma.

A mikroműanyagokkal kapcsolatos ismeretek bővítése

Az elmúlt években az EFSA több alkalommal is publikált a mikroműanyagokról.

A legutóbbi kiadvány egy irodalmi áttekintés az élelmiszerekkel érintkező anyagokból felszabaduló mikro- és nanoplasztikákról. Az EFSA megállapította, hogy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok használatából mikroműanyagok szabadulhatnak fel, bár jóval kisebb mennyiségben, mint azt egyes tanulmányok feltételezik. A jelentés azonosítja az adathiányokat, és ajánlásokat tesz a jövőbeli kutatási igényekre vonatkozóan.

Az EFSA 2021-ben tartotta 25. tudományos kollokviumát, amely szakértők részvételével áttekintik az élelmiszerekben előforduló mikro- és nanoplasztikákat. Az esemény rávilágított a főbb tudásbeli hiányosságokra, és hangsúlyozta, hogy harmonizált módszerekre és összehangolt nemzetközi kutatásokra van szükség.

A 2016-os tudományos az élelmiszerekben (főként tenger gyümölcseiben) található mikro- és nanoplasztikákról szóló nyilatkozat szintén kiemelte a jelentős tudáshiányokat, és hangsúlyozta az egészségügyi kockázatok értékelésére szolgáló egységes módszerek hiányát.